A vers elején található címadás a "HUSZONNYOLCADIK - EGY TÖRÖK ÉNEK: "BEN SEYRANA GIDER IKEN"" jelölésül szolgál a vers szűkebb környezetének megadására. Ezzel a címmel a vers alkotóját, Balassi Bálintot, a költészet Parrhasiusaként, aki a török uralom alatt élő Magyarországon alkotott, és a török kulturális hatások és ihletés megjelenítését teremti meg a versben.
A vers felépítése három részből áll. Az első részben a líraiság és a felszabadult hangulat jellemzi. Balassi meséli el, hogy egy séta során találkozott két gyönyörű nővel, akik vitatkoztak arról, melyikük a szebb. Ez az elem megmutatja a versek lírai krónikájának jellegét és a korábbi líravers hagyományhoz való kapcsolódást. A második részben a költő válaszában elutasítja a döntést, mondván hogy mindkét nő szép.
A harmadik részben már megszólal a költő probléma része, miszerint a nők választanak tőle, hogy melyiket választja. A válasza, hogy ő mindkettőjüket választaná, de ha muszáj lenne választania, akkor egyértelműen a kisebbiket, hiszen ő az igazán szép. Itt a költői én és a hős költő ellentéte megjelenik.
A versen belül vannak ismétlések, a „melyikünk" kérdés visszatérő szófordulat. Emellett kiemelendő az ellentétek kifejezése a "fekete" és "narancs" szavakkal, valamint a "kisebbik" és "legszébb" szavakkal is. Ezek a rendezőelv segítenek meghatározni a lírai én és a nők közötti ellentétet.
Személyes kapcsolatban a vers talán az életrajzi elemekkel is összeköthető Balassi életével, aki sokáig fogságban és fogságban élt a török uralom idején. Más elemzők azonban azt feltételezik, hogy a vers egy szélesebb politikai összefüggés része, és a török ellenállás erősítése irányába befolyásolja az olvasókat.
A magyar irodalom területén a vers Balassi Bálint művészi stílusának tipikus példája. Az alkotó kiválóan alkalmazza a reneszánsz és humanista hatásokat, és az eredeti költői életérzés jellemzi. Balassi Bálint egyik élesrehordója a történelemszeretetnek, amely korára jellemző.
Nemzetközi irodalom területén a vers összefüggése lehetséges a reneszánsz kori költészettel, és ezen belül is azon költők szellemiségével, akik a török uralom során éltek. Ilyenek voltak az osztrák Adelbert von Chamisso vagy Németország Johann von Tecklenburg vagy Anton A. P. Jenko. Alkotásaikban hasonló témákkal és szimbólumokkal dolgoznak, mint Balassi, és szintén a török uralom alatti Magyarországon élő költők vagy írók.
A vers így általánosan szólva a lírai költészet egy tipikus példája, amelyben a lírai én hangulatát és önmeghatározását mutatja be, miközben a török kultúra jellemzőit is megjeleníti. Ezért magyar irodalomtudományi és nemzetközi összefüggésekben egyaránt érdekes lehet az elemzése.